Ó, drága Nő! Én mindennap csodállak,. És fejet hajtok szépséged előtt! Belőled jön az éltető varázslat,. 8211; érzések nélkül, anyagból teremt. Mindaz, mi szépség, élő csoda benne,. Azt tőled kapja, s ez oly sokat jelent. A múzsa nélkül, a vers dallamtalan lesz,. Az élet sivár, az otthon meg kihalt. Kiszáradt magra, életvizet öntesz,. És lám az élet virágja kihajt. Ó, drága Nő! .

Legyen meg a Te akaratod! Ha elkerülnek a gondok, a bánatok,. Könnyű kimondani ezt a mondatot. De, ha nehéz órák jönnek, s az öröm ködbe vész? Ha a szív vérzik s a lélek zokog? Ha éjszakáknak tűnnek a nappalok,. Akkor nehéz eltördelni ezt a mondatot,. Ha érthetetlen előtte az út. Sírva tesz fel kínzó kérdéseket,. Hát ez a szereteted? Te vezetsz engem a legjobb úton.

Ó NŐ, Te vagy az élet nagy csodája,. Szépség és öröm, mind belőled jő! A nyugalom, a szeretet hazája,. Te vagy a biztos, éltető erő! Te vagy a startkő, az élet vizénél,. S Te vagy a cél, amiről álmodunk. Szegények lennénk, ha nem értünk élnél,. Üres és halott lenne otthonunk. Kislányként mosolyt csalsz Te minden arcra. Kedvesként Te vagy a bűvös szerelem. Társként felkészítesz a mindennapi harcra,. Mindig a jobbik felem vagy nekem. Nélküled az élet olyan sivár lenne,.

Az Élet szép és nemes pillanatai. Én nem születtem varázslónak,. Csodát tenni nem tudok,. És azt hiszem, már észrevetted,. A jótündér sem én vagyok. De ha eltűnne az arcodról. Ez a sötét szomorúság,. Úgy érezném, vannak még csodák. Hogy elűzzem a bánatod,. Hogy a szívedben öröm legyen? Mit tehetnék, áruld el nekem! Mellyel bármit eltüntethetek,. És annyi minden van jelen,. De ha eltűnne az arcodról.

Aranyosi Ervin Ha egy gyermeket ölelsz. Ha gyermeket ölelsz, kuporodj le hozzá,. Guggolj le, hajolj le, légy egy magas vele! Tedd a pillanatot, így csodálatossá,. Szíved szeretetét csepegtesd bele! Vagy, ha jobbnak látod, emeld fel magadhoz,. A lélek a fényből új erőt merít! Öleld apró testét, érintsd meg a lelkét,. Az egészségem teljes, mi.